A Főnix éjszakája

2020.08.18. - Érdekességek
A Főnix éjszakája

Különféle embereket – vitorlázókat és nem vitorlázókat – arról kérdeztem, mit tudnak a klasszikus keresztvitorlázatú nagyvitorlásokról. Bizonytalan és homályos kép rajzolódott ki a válaszokból. Az idősebbek ugyan még emlékeznek a BBC televíziós sorozatára, az Onedin-családra, de ezen kívül vajmi kevés ismeretekkel rendelkezik a hazai közvélemény. „A múlt múzeumhajói” – mondják. Pedig nem így van, számos nagyvitorlás új életét éli, s az iskolahajók közössége minden gazdasági nehézség ellenére virágzik!

James Onedin története a tengeri vitorlás hajózás aranykorának utolsó napjait mutatta be, amikor már érezhető volt, hogy a gőzhajók kiszorítják a vitorlásokat a tengerekről. A vitorlások ennek ellenére még hosszú évtizedekig járták a hagyományos útvonalakat –, sőt még a második világháborút követően is, amikor az elsüllyedt hajók pótlására minden hajóteret ki kellett használni –, egészen 1957-ig. Az utolsó még mûködő vitorlások, a híres német Flying P-Liner hajói ekkor fejezték be pályafutásukat. A Pamir 1957 szeptemberében elsüllyedt az Azori-szigeteknél a Carrie hurrikánban, majd pár héttel később a Passatot is leszerelték. Ma Travemünd.ben múzeumhajó, ahogy másik két testvérhajója is: a Pommern a finnországi Mariehamnban, a Peking pedig New Yorkban állt. (Azóta Németország megvette és a gyönyörűen felújított hajó Hamburgban látható!) A Pamir tragédiájával azonban nem áldozott le a nagyvitorlások napja. A hajdan büszke P-flottából a Padua üzemképes maradt, s Kruzenshtern néven orosz lobogó alatt még ma is járja a tengereket. De nem egyedül! Több mint 100 kisebb-nagyobb klasszikus vitorlázatú társa van, de nem csak ilyen öreg hajók: a legfiatalabb alig pár éves, sőt van olyan holland hajógyár, amelynek ajánlatában ma is szerepel háromárbócos nagyvitorlás!

A gyönyörűen felújított Peking Hamburgban @ Hamburg News

Ezek a vitorlások ma már nem árut szállítanak (bár egyre több kivétel van). Korunk áruja: a fiatalság! A hajóterekbe ma már nem ausztrál gabona vagy chilei salétrom kerül, hanem a helyükön kialakított kabinokban utasokat – főleg, de nem kizárólag fiatalokat – szállásolnak el. De honnan ered a gondolat, hogy pár tucat kalandvágyó fiatal kedvéért érdemes fenntartani a vitorlás hajókat, ha már az ausztrál gyapjú és gabona sem jövedelmez? A változás gyökerei a harmincas évekre nyúlnak vissza. 1932-től 1958-ig egy bizonyos Irving Johnson amerikai tengerészíró, kalandor és filmes hétszer vitorlázta körbe a földet Yankee nevű nagyvitorlásaival fiatalokból álló legénységgel. Útjairól könyvei, valamint a National Geographic magazin hasábjain cikkei jelentek meg, az NG TV-ben „Irving Johnson, High Seas Adventurer” címmel futott a róla szóló műsor. Legismertebb munkája a Peking fedélzetén 1929-ben forgatott 16 mm-es filmje a „Horn-fok körül”. Haláláig a connecticuti Mystic Seaport és az amerikai Sea Education Association kurátora volt. 1934-ben az ausztrál Alan Villiers tengerészkapitány (tengerészíró, kalandor és fotós) a dán George Stage iskolahajót megvásárolva fiatal fiúk számára „jellemépítő” utakat szervezett. Villiers az öreg hajót a lengyel születésű angol tengerész regényíró tiszteletére Joseph Conradra keresztelte át. A Joseph Conrad három útja a modern kori iskolahajózás genezise lett. A Joseph Conrad ma a Mystic Seaport múzeumhajója. Számos hajót a kereskedelmi és haditengerész kadétok kiképzésére használtak már akkoriban is, hasonló céllal: a szigorú fegyelem mellett a tisztjelöltek nemcsak hajózási és nautikai képzésben részesültek, hanem közben a személyiségük is fejlődött.

A Joseph Conrad ma a Mystic Seaport múzeumhajója

Miközben a Pamir még járta az Atlanti-óceánt, Bernard Morgan nyugalmazott londoni ügyvéd versenyre invitálta az iskolahajókat. A verseny – az első Tall Ship Race – húsz benevező hajója 1956 júliusában a dél-angliai Torbayből Lisszabonba tartott azzal a céllal, hogy utolsó búcsút mondjon a vitorlás hajók letűnt korszakának. Az egyszerinek szánt esemény azonban éppen ezzel ellentétes hatást váltott ki. Roppant nagy volt az érdeklődés a hajók és a verseny iránt: a vitorlás korszak bíbor-arany főnixmadara hamvaiból új életre kelt! A szervező Sail Training International Race Committee ugyanis e sikerre alapozva a következő években további versenyek szervezésén dolgozott, majd megalapította a Nemzetközi Iskolahajó Szövetséget (International Sail Training Association), melynek 2002-ben a Sail Training International lett a jogutódja. A Sail Training International (STI) az Egyesült Királyságban jótékonysági intézményként bejegyzett nemzetközi szövetség: a nemzeti iskolahajó szervezetek szövetsége. Ezek a szervezetek egyedülálló nevelő célzatú tevékenységet folytatnak, mely röviden így hangzik: sail training.

Legutóbbi cikkek

Hírlevél feliratkozás