A Sail Training International (STI) azonban nem zárja ki azokat a kisebb és modern vitorlázattal rendelkező hajókat sem a nagy iskolahajók eseményeiből, amelyek részt vesznek a sail training programokban. Az STI osztályozása szerint a 9,14 m-nél (30 láb) hosszabb modern vitorlázatú egytestű hajók is a Tall Ship flottába sorolhatók és részt vehetnek az általa szervezett versenyeken, amennyiben a tréningen részt vevő legénységnek legalább a fele 15 és 25 év közötti fiatal, valamint, ha a hajó megfelel az SOLAS biztonsági követelményeinek. Az osztályozás szerint alapvetően vitorlázatuk alapján két méretkategóriában (40 méternél hosszabb és 40–9,14 m között) 4 osztályba kerülhetnek:
A legtöbb A- és B-osztályú hajó acéltestű, az árbóctörzsek és az alsó vitorlarudak is acélból készültek, a köteleket és a vitorlákat is szintetikus (de a hagyományosra megtévesztésig hasonlító) alapanyagból gyártották. Kevés fatestű hajó létezik, inkább a B-osztályba tartozó jachtok körében. Viszont a C- és D-osztályban sok a modern technológiával épült műanyagtestű hajó.
Ennek megfelelően a hagyományos vitorlázattal rendelkező hajók mellett kisebb, modern vásznakkal felszerelt jachtok is a nagy családba tartoznak, és élvezik azt a fantasztikus ódon légkört, amit az öreg nagyhajók árasztanak. De valóban öreg hajók ezek…? Hoppá, szó sincs róla! Nem csak öreg hajók tartoznak a flottába. Ugyan számos vitorlás valóban az aranykorból maradt ránk, némelyik 100 évesnél is idősebb, de nem egy vadonat új nagyhajó is akad!
Nálunk (ebből a szempontból) szerencsésebb, tengerparttal rendelkező országokban a tengerhez és hajózáshoz kapcsolódó események megszokottak és a mindennapok része. Így az sem meglepő, hogy igen nagy számban hajóznak hagyományos vitorlázatú hajók, amelyek egy része a vitorlások aranykorából maradt ránk, egy része valamely kiöregedett hajó (halászhajó, világítóhajó stb.) felújításából és átalakításából született, vannak, amelyek új konstrukcióként épült iskolahajónak. Vannak replikák, amelyek valamely valaha létezett ismert hajó pontos mása (pl. az Endeavour Ausztráliában), vagy egy hajótípus modern kori tagja (pl. East Indiaman Hollandiában). Nem egy országban épülnek ilyen hajók, a szponzorok támogatása mellett nem kis méretű társadalmi csoportok sokéves áldozatvállalása és önkéntes munkája nyomán.
A hajók legtöbbje észak- és nyugat-európai, amerikai és kanadai, valamint ausztrál és új-zélandi lobogók alatt fut. Azonban számos távol-keleti és dél-amerikai ország haditengerészete használ, illetve több, volt szocialista országnak is van iskolahajója. Lengyelország több hajóval is rendelkezik. Oroszországnak és Ukrajnának komoly vitorlás flottája van, melyekből több hajót a szovjetek háborús jóvátételként szerzett. Ilyenek a Kruzenshtern (ex-Padua) és a Sedov négyárbócos barkok, a Mir pedig a lengyel Dar Młodzieży testvérhajója. A balti államok is rendelkeznek kisebb hajókkal. Románia iskolahajója a Mircea háromárbócos bark, bulgár lobogó alatt hajózik a Kaliakra barkentin. A németek sok hajója közül a legfiatalabb a 2011-ben vízre bocsájtott Alexander von Humboldt II bark. A horvátoknak is van már iskolahajója, de sajnos nem vesz részt a nyilvános sail training programokban és nem mutatkozik az Adria szépséges vizein. Még Montenegrónak is van hajója, a volt Jugoszlávia iskolahajója a Jadran,, sőt a cseheknek is van egy vitorlása, a La Grace egy XVIII. századi brigg replikája. Csak Magyarországnak nincs (még) iskolahajója… De lesz!