2024.02.22. - Hírek
2012. július 5-én indult az idei Tall Ships Race – azaz a klasszikus vitorlázatú iskolahajók legnagyobb éves versenye. A nyaranta minden évben más útvonalon megrendezett verseny induló kikötője idén Bretagne északi részén, azaz a La Manche-csatorna partján fekvő Saint Maló volt. A falakkal körülvett középkori várost ókori alapokra építették a VIII. században. Polgárai hajóépítésből, kötélverésből és halkonzerválásból éltek. A város nagy múltú tengerészeti főiskolája a francia fölfedezők sorát bocsátotta ki padjaiból, akik kanadai területeket szereztek a franciáknak. Saint Malo a XVII. és a XVIII. század során egyike volt Franciaország legfontosabb kikötőinek, de egy ideig a kalózok városaként emlegették. Saint Malo kalóz hagyományait a maiak sem titkolják, sőt büszkék rá… Ekkortájt épült a tengerpart fölé magasodó vár s az azt vigyázó erődítményrendszer – mindenekelőtt azért, hogy megvédjék magukat a Csatorna túloldaláról érkező angolok fenyegető támadásaitól. A nácik által a II. világháborúban lerombolt kikötőt a helyiek az eredeti tervekhez hűen újjáépítették, s ma ez a régió egyik legnépszerűbb turistalátványossága. A hatalmas gránitszikla tetején álló Saint Malo nem csupán történelmi múltjáról, a magas kőfallal körülvett óvárosról, hangulatos, zegzugos és szűk utcácskáiról, hanem arról is híres, hogy itt tapasztalható a Földön az egyik legmagasabb árapály ingadozás: szökőárkor (új-, illetve telihold idején) 13 méter magas a dagály szintje! A zsilipekkel lezárt belső kikötőbe csak dagály környékén lehet be- vagy kihajózni, de akkor is igen nagy óvatossággal, mert a partszakaszt veszélyes sziklák övezik: csupán egyetlen szűk csatorna vezet a kikötőbejárathoz! A magas árapály ingadozáshoz pedig a sekély tengeren igen erős árapály-áramlások járulnak. Az itt hajózó tengerészeknek igazán komoly felkészültségre van szükségük!
A kikötőben 59 kisebb-nagyobb vitorlás iskolahajó gyülekezett július 5-én. A kikötő igazi látványossága a „Nagy Hármas”, a lengyel Dar Mlodiezy, az orosz lobogó alatt hajózó Mir és a spanyolok négyárbocosa, a Juan Sebastian Elcano volt. Az A-osztályú hajók között a vadonatúj német Alexander von Humboldt II, a Fryderyk Chopin (lengyel) és a földkörüli utakat járó Europa bark (holland) is ott volt.
A Saint Malo-i kikötőbe rajt előtti napon érkezett Balogh Bálint, a legelső magyar trainee, aki a Sail and Life Training Association Hungary (S.A.L.T.) szervezésében és az Ománi ösztöndíj segítségével részt vehet a Tall Ships Race-en. A belga Antwerp Flyerre hajózott be. A C-osztályú bermuda szlúp 27,4 m hosszú, 20 fős legénységéből 16 trainee, azaz vendég gyakornok legénység. Bálint az első magyar a fedélzeten, a társaival angolul és németül tud kommunikálni, de a holland, a francia és a spanyol is „hivatalos” nyelv a hajón. Indulás előtt nem túl sok ideje volt, csak egy sort tudott írni: „Az Antwerp Flyeren jó társaság van. Ma éjfélkor futunk ki; mivel a rajt 160 mérföldre van innen, ezért utoljára indulunk, mert gyorsabbak vagyunk a többi hajónál. Lisszabonból majd írok hosszabban, azt mondják, hamar odaérünk, és lesz rá majd idő!”
De nem csak a hajón, a parton is találkozhatunk magyar honfitársakkal. Nyilván az odalátogató turisták sokezres tömegében is szép számmal voltak magyarok, de egy, az óvárosban dolgozó magyar fiatalember, Ádám Béla megosztotta velünk az élményeit és a fotóit is: „Sajnos az időjárás nem volt kegyes, nem mutatta magát a napocska, de legalább nem esett. Aki járt már a Saint Malo-i kikötőben, láthatta, hogy a fallal kerített régi városrész mellett terül el a négy nagyobb részre osztott kikötő. A „Bassin Valuban” nevezetű részében kötöttek ki az A- és B-osztályú, nagyobb testű vitorlás hajók. A „Bassin Dugay-Trouin” a kikötő másik része, amit a kisebb C- és D-osztályú hajóknak tartottak fenn, de itt kötött ki a portugál Santa Maria Manuela is, na meg Saint Malo látványossága, az Étoile du Roy replika fregatt, «akik minden évben itt töltik a szünidőt»…
Az már az érkezésünkkor kiderült, hogy az idő rövidsége miatt nem tudunk minden hajót alaposabban szemügyre venni, ezért aztán szemezgetnem kellett a csodálatosabbnál csodálatosabb hajók közül, arról nem is beszélve, hogy nem minden „csodára” engedik fel az aszfaltjáró embert. Így az ún. „open boat”-okra fokuszálva haladtam sorban, de mint az már lenni szokott, ezek előtt persze hatalmas sorokban várakozott a kikötőt ellepő emberek áradata.
Mindezek ellenére sikerült feljutnom az angol Johanna Lucrétia-ra, a már említett Santa Maria Manuela-ra, és a lengyelek büszkeségére, a Dar Mlodziezy-re. Mindezek mellett azonban a spanyol flotta gyöngyszeme, a négyárbocos szkúner, a Juan Sebastian de Elcano fogott meg leginkább. Gyönyörű a spanyolok hajója, mindenütt címerek, domború rézfelületek garmadája. Magával ragadott az egyenruhák forgataga, a matrózok és a tisztek viselkedése, fűszerezve azzal a kis mediterrán beütéssel...
Sajnos a hajók megtekintésével el is ment minden időm, este azonban még jövök, mert ma lesz a hivatalos búcsúztató és a tűzijáték. De holnap reggel itt leszek megint, és megnézem a vitorlásokat, ahogy a zsilipeken keresztül elhagyják a kikötőt.”
Bélát igazán fellelkesítette a látvány. Nem csoda hát, hogy még hozzátette: „Őszintén megvallva, még soha nem vitorláztam, de mindig is izgatott a dolog. Nagyon szeretném már kipróbálni…!”
A kikötői fesztiválon több száz résztvevő színes, gyakran saját maguk által készített kosztümökben vonultak végig a városon a legénységi parádé során. A hajók nemzetközi legénységeinek részvételével sporteseményekkel (hajók legénységei közötti foci és röplabda meccsek, Optimist Regatta, evezős verseny, Water Games és sok más) ünnepelték a versenyt és az előttük álló kalandokat. A hajóknak különféle díjakat osztottak, mint például: a leglátványosabb körülmények között érkező hajó, a legidősebb, a legtávolabbról érkező hajó, vagy a legjobb legénység a Crew Parade-on…
A nagy vitorlások július 8-án a déli, majd az esti dagály idején, a zsilipek mellett hatalmasra duzzadt nézőközönség sorfala között hagyták el a kikötőt. A versenyrendezőség a várható időjárás figyelembe vételével úgy döntött, hogy az öt mérföld széles virtuális rajtvonalat Bretagne (és Franciaország) északnyugati csúcsánál, az Ushant szigetnél jelölik ki. Ezt a pontot tartják az Angol-csatorna bejáratának. Innen jó északnyugati szélben vághatnak neki a hajók a Biscayai-öbölnek, a TSR 2012 Lisszabonig tartó 820 mérföldes első szakaszának.
A tapasztalt vitorlás újságírók tippje szerint a lengyel teljes vitorlázatú iskolahajó, a Dar Mlodziezy számíthat a győzelemre, de sokan nem mernek tippelni, annyi jó hajó és jó legénység indult az idei versenyen, amelyen az első szakasz, a még nyáron is komoly kihívásokat tartogató Biscayai-öböl sok meglepetést tartogathat. Lényeg az, hogy a cikk írásakor, pár órával a rajt után a magyar résztvevő hajója, az Antwerp Flyer friss nyugati szélben, 8 csomós sebességgel az élbolyban halad! Szorosan a közelében vitorlázik az Alex 2; nekik azért drukkolunk, mert négy magyar fiatal a következő szakaszon a német hajón versenyez majd!
Alexander Von Humboldt (Alex 2) hajónapló, Monique Touw (At Sea Sail Training, Hollandia):
„Július 6. Néhány óra, és mindenki a hajón lesz, St. Maloba érkezik a legénység maradék része, ugyanis sokan vagyunk, akik Kielben hajóztunk be az Alexre. Alig várjuk, hogy portugál, finn, dán, amerikai, olasz és lengyel barátaink (remélem, nem hagytam ki senkit sem…) megérkezzenek. Lisszabonban cserélődik a legénység egy része, többek között négyen Magyarországról is érkeznek. Izgatottak vagyunk, hogy az ifjú hölgy hogyan teljesít a versenyen. (Bár a hajó a híres német tudós, Alexander von Humboldt nevét kapta, a hajó – ahogy a hajók általában – mégis nőnemű).”
„Július 7. Mindenki a hajón! Vegyes nemzetközi legénységünk van, remekül éreztük magunkat a város utcáin rendezett parádén. Holnap ebéd után indulunk, a rajt ugyanis 160 mérföldnyire van innen, s 10-én, kedden kell ott lennünk. Jó szelet mindenkinek!”
„Július 8. Remek reggelivel kezdődött a nap. Megismerkedtünk a hajóval és az igazán barátságos legénységgel. 13.00-kor remek időben és ezernyi néző üdvözlése közepette hagytuk el Saint Malot. Az Alex 2 legénysége és a trainee-k együtt énekeltek és tapsoltak a zsilipek mentén a hajók üdvözlésére összegyűlt tömeggel. A kikötőben töltött fantasztikus négy nap után végre a tengeren vagyunk. Megkezdődött a rendszeres szolgálat, három őrségbe osztottak bennünket. A fedélzeti munkák mellett néhányan a konyhán dolgoznak, segítik a szakácsokat és takarítanak. Minden nap másra kerül majd a sor.”
„Július 9. Első teljes nap a tengeren, az első éjszakai őrség. Igen izgalmas volt, hisz ez az első alakalom, hogy vitorlát bontunk. A nap első feladata a riadó begyakorlása volt. Mindenkinek fel kellett rohannia a fedélzetre, ahol igazi tűz égett. Mindenki mentőmellényt viselt és a megadott helyen kellett gyülekezni. A legénység azt szimulálta, hogyan keresi meg a tűzfészket és a tűzoltó készülékekkel hogyan lesz úrrá a lángokon. A sikeres gyakorlat díja a szakácsok remek süteménye volt.”
„Július 10. Ma 10.45-kor átléptük a rajtvonalat! A szél egyre élénkebb, így délutánra már közel 10 csomós sebességgel a 6. helyen hajóztunk dél-délnyugat felé.”
