Vitorlás szakkifejezések (1. rész)

2021.04.18. - Érdekességek
Vitorlás szakkifejezések  (1. rész)

Dömel Vilmos hajótervező mérnök cikke

Nemrégiben a metrón elmeséltem egy vitorlázó barátomnak egy hajdani Kékszalag eseményeit. Már leszállni készülődtünk, amikor odajött hozzánk egy hölgy,  és megkérdezte: "Mondja, aranyoskám, tulajdonképpen miről beszélgettek maguk?" Válaszomra, hogy a vitorlázásról, így folytatta: "És miért nem magyarul?"

Ja, ha magyarul meséltem volna, és nem vitorlás-nyelven, még mindig a metrón lennénk. Mert igaz, hogy a vitorlás szakszavak túlnyomó többsége az angol és német nyelvből származik, de az is igaz, hogy ezeknek helyettesítését magyar szakszavakkal már sokan megpróbálták, ám eddig még nemigen sikerült. Ennek pedig rendkívül egyszerű az oka: a tengerésznépek a hajóműveleteket (manővereket) és a vitorlázat részeinek neveit mind-mind igen rövid, egy-két szótagból álló szakszavakkal fejezik ki, hogy a használatuk a hajózás zajos körülményei között (szélben, hullámverésben, éjjel, árbóccsúcson) is érthető legyen. Ezenkívül egy-egy szó hosszúságán néha igen-igen sok múlik. A magyar nyelv, amelyben  –  akármilyen szép is, mégis egy szárazföldi ország nyelve lévén,  –  természetesen nem lehetnek meg a máshol kialakult vitorlás terminológiának megfelelő rövid kifejezések, csak bonyolult, több szótagos, néha igen kacifántosan fordított szakszavakat használhat mindaddig, amíg valaki ki nem találja ezek rövid, velős és érthető új  megfelelőjét (és főleg, amíg ezeket az új szakkifejezéseket a vitorlázó társadalom el nem fogadja). Egy példa: a versenyhajók árbóc- oldal-hátramerevítő köteleinek (melyeket minden forduláskor a megfelelő oldalon óramű-pontossággal kell meghúzni és elengedni) neve az angoloknál "backstay", a németeknél "Backstag", amely szavakból honfitársaink a gyönyörűséges "beksztég" szót kreálták. Csúnya, de hasznos: mert ha egy akaratlan hátszeles fordulónál ("automata halzolásnál") azt kiáltom a mannschaftomnak (bocsánat: vitorlakezelő legénységemnek), hogy "szélalatti oldal-hátramerevítő kötelet elengedni, szélfelőlit meghúzni!" mire a végére érek, kidől az árbóc. Elég csak annyit kiáltani: "Beksztég!"

Megpróbálkoztak már néhányan a német-angol eredetű szakkifejezések helyett az Adriáról importált olasz szakkifejezések "magyarosításával" is, de szintén sikertelenül. Nem véletlen: a fenti oldal-hátramerevítő kötél neve például "patrác" lett (az olasz "paterazzo" szóból). Ez sem volt sokkal jobb, mint a "beksztég" (bár, azt meg kell hagyni, legalább ez is rövid szó). Egy kedves tengerész-barátom is hiába kiabálta egy balatoni klubban a darusnak, aki a hajóját vízre tette, hogy "Vira, vira!" (húzd!) meg "Majna, majna!" (ereszd!), nem értett az, szegény feje, egy kukkot se. Jobb volna tehát, ha  –  a rövid, közérthető és a célnak megfelelő magyar kifejezéseken kívül  –  mindnyájan a már rég elterjedt angol-német eredetű szakszavakat használnánk, de azokat legalább jól! Merthogy sok idegen eredetű szakkifejezést még csak nem is az eredeti értelmének megfelelően, vagy nem helyesen használunk. Szeretnék ezekből néhányat megemlíteni.

Itt van például mindjárt a fent említett hátszeles fordulás (amely, mint tudjuk, nem feltétlenül irányváltoztatás, néha csak a vitorlák áttétele a másik oldalra). Ennek német neve, a "Halse", a nyak német nevéből származik. Az árbóc-baum csatlakozóveretet a nyakhoz hasonló mozgása miatt a németek a "Hals" szóból képzett "Halsbeschlag"-nak, a nagyvitorla ehhez csatlakozó sarkát "Halseneck"-nek hívják. Amikor hátszélben áttesszük a nagyvitorlát a másik oldalra, ennek a saroknak (ahol a gyártó címkéje, vitorlafelmérés, hajónév stb. fel van tüntetve) hol egyik, hol másik oldalát látjuk. Ezt a manővert a magyar vitorlázók mindig is "halzolás"-nak hívták (az utóbbi évtizedben valahonnan belekerült "u" betű nélkül). Kint a vízen, vitorlázás közben a régi vitorlázók között nemigen hallani sem az "átváltás", "átvetődés", "perdülés" szavakat, sem a hivatalos (és hosszú) "hátszeles fordulás" kifejezést, de még a manőver angol nevét sem, pedig az elég rövid ("Jibe" vagy "Gibe"). A legtöbb régi vitorlázó csak annyit kiált (vagy suttog, ahogy a verseny körülményei épp megkívánják): "Halzolás!"

Másik hasonló szavunk a cirkálás (a szélirányba eső célpont felé cikkcakkban haladás) szintén német nyelvből származó jövevény-neve, a kreuzolás. Ez a  "Kreuz" (kereszt) szóból származik, könnyű megérteni, miért: a szélirányba eső célpont felé hol jobb-, hol balcsapáson haladva, többször keresztezzük az odavezető irányt. Ebbe is belekerült valahonnan egy "t" betű  ("kreutzolás"), ami a német eredetiben sose volt. De ez a hiba legalább menthető azzal, hogy az egyik legismertebb magyar tengerész-regényíró, Dékány András a hatvanas években írt 16 csodálatos regényében szintén a "kreutzolás" formát használta, és mivel ezeken a regényeken egy nemzedék nőtt fel (magam is), a szó ebben a formájában terjedt el a magyar vitorlás-köztudatban.

Folytatjuk. A második rész itt olvasható.

Címkék

Dömel Vilmos

Legutóbbi cikkek

Hírlevél feliratkozás