Az STS Magyar vitorlázata (3)

Dömel Vilmos hajótervező mérnök

Az előző cikkben (Dőlésszögek különböző szélsebességek esetén) szó esett arról, hogy a teljes, alap- és viharvitorlázat használatakor mennyire dől meg a hajó az egyes szélsebességekben. Ezt egy táblázat illusztrálta. Most ugyanezt a statikus dőlések diagramjai is megmutatják, ugyanis ahol az egyes szélsebesség-görbék metszik a Reed-diagramot, az a dőlésszög lesz a hajó statikus dőlése az adott vitorlázat és szélerő mellett.

A görbeseregek úgy keletkeztek, hogy a három vitorlázatnál (full, alap- és vihar-) összeszoroztam a vitorlafelületet a súlypont-magasságával a laterálsúlypont felett, aztán külön-külön mindegyiket beszoroztam a 12 Beaufort-fokhoz tartozó maximális szélnyomásokkal. Az így kapott 36 szélnyomaték-értéket elosztottam 360 tonnával, így mind a 36 esetre megkaptam a szél billentő nyomatékának a karját a hajó függőleges állásában. De mivel a nyomaték a dőléssel a dőlésszögek cosinusának négyzete arányában csökken (dőléskor a vitorlafelület is, meg a súlypont-magassága is a dőlés cosinusával csökken), a függőleges állású hajót billentő szélnyomaték-karokat 10 fokonként beszoroztam a dőlésszög cosinusának négyzetével. A görbék ezt ábrázolják. (90 fokos dőlésnél a vízszintesen fekvő hajón természetesen a szél billentő nyomatéka is nulla.) A görbéket 3 Beaufort fokos értéktől kezdtem számítani, mert az annál gyengébb szelek billentő nyomatéka elhenyagolhatóan kicsi.

Azokban a pontokban, amelyekben az egyes görbék metszik a Reed-diagramot, a szél billentő nyomatéka és a hajósúly-vízkiszorítás erőpár statikus visszaállító nyomatéka egyenlő, így ez lesz a hajó statikus dőlése az adott vitorlázat és szélerő mellett. A hirtelen szélroham (squall) okozta dinamikus dőléseket is ezekből az ábrákból lehet megállapítani.

Statikus dőlésszögek diagramja – teljes vitorlázat