2025.11.11. - Újdonságok
Előzmények
Tavaly decemberben (2024-ben) az Ománi Királyi Haditengerészet felajánlotta a Sail Training Internationalnek, hogy 2025 novemberében 20, az utazás idején 18 és 23 év közötti gyakornokot meghívnak, hogy vegyenek részt egy nemzetközi vitorlás tréningen a Shabab Oman II vitorlás iskolahajójukon, néhány azonos korú ománi egyetemista mellett.
Korábbi vitorlázási tapasztalat nem volt szükséges, és ideális esetben az utazásnak olyan fiatalok számára kellett elérhetőnek lennie, akik korábban még nem részesültek Ománi ösztöndíjban. Az utazás 2025. november 24. és december 3. között zajlott Omán helyi vizein, és a Shabab Oman II fedélzetén található kabinoknak köszönhetően 14 férfi és 6 női gyakornok vehetett részt benne.
December 3-án, amikor az út véget ért, a gyakornokokat meghívták Muscatba egy ünnepségre, ahol átadták a 2025-ös Sultan Qaboos Trophy díját.
A S.A.L.T. Hungary is pályázott az STI felhívására, és legnagyobb örömünkre Bálint Botond nyert. Botond a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem harmadéves hallgatója. Három nyelvet beszél (magyar, román és angol). Egyetemi hallgatóként a romániai magyar kisebbség tagja. 2022 óta rendelkezik vitorlázási tapasztalatokkal, tagja a Sailingpass Yachting Clubnak és a Sailingpass Racing Teamnek.
Boton élménybeszámolója
"November 17-én érkeztem a Muscat nemzetközi repülőtérre, ahol a képzésért feleleős tiszt (Training Officer) és a biztonsági tiszt (Safety Officer) várt rám. Elkísértek a hajóra, de előtte kedvesen megvendégeltek egy helyi gyorsétteremben, ami nagyon figyelmes gesztus volt. Én voltam az első érkező gyakornok, másnap pedig a többi résztvevő is megérkezett. A kabintársaim egy svéd, egy ausztrál és három ománi srác volt.
Összesen 19 nemzetközi gyakornok vett részt az úton 18 különböző országból, valamint 16 ománi gyakornok. Igazán egyedülálló élmény volt, hogy ennyi különböző kultúra, szokás és személyiség találkozott egy vitorlás hajón. A 54 fős legénységgel együtt összesen 89 ember volt a hajón az út során.
Az első napon elvittek minket egy helyi piacra, és megmutatták a várost. Utána megkaptuk a hétre szóló egyenruháinkat. Minden a legapróbb részletekig megszervezett volt, ami a program katonai jellegét tekintve nem is volt meglepő. Másnap kihajóztunk, és lehorgonyoztunk, hogy felkészüljünk a flotta felvonulására. Sz eseményen az ország összes hadihajója felsorakozott, miközben Őfelsége a szultán elhaladt előttük a jachtján. A fedélzeten álltunk, és „Yaeesh”-t kiáltottunk, ami „éljen a szultán” jelent, miközben hajónk ágyúlövéssel tisztelgett. Kiváló és felejthetetlen élmény volt.
A flotta-parádé után Khasab felé vettük az irányt, ahol az igazi utazás valóban megkezdődött. Négy csoportra osztottak minket, amelyek mindegyike különböző színekkel volt jelölve. A legénység mindenre megtanított minket, ami a hajóval kapcsolatos, beleértve a biztonsági eljárásokat, a vitorlákat, a köteleket, az árbócokat, a horgonyzást és még a gépházat is. A legénység türelme és professzionalizmusa különösen megragadott. A szakácstól a kapitányig mindenki segítőkész, barátságos és mindig mosolygós volt.
A hajó az egész út során 24 órában üzemelt. Az egyetlen szerencsétlen körülmény a gyenge szél volt, és néha egyáltalán nem fújt a szél. Ettől eltekintve minden zökkenőmentesen zajlott. Khasabba érkezésünk után körbevezettek minket a környéken. A legjobban a strand látogatása tetszett. A lenyűgöző hegyek, homokos partok és meleg víz által körülvett táj lélegzetelállító volt. A strandról még Irak is látszott. Sok időt töltöttünk úszással és röplabdázással, ami intenzív és nagyon szórakoztató volt. Majdnem legyőztük a legénységet, csak két ponttal kaptunk ki. Még fociztam is a helyiekkel.
A visszaúton ugyanazokat a rutinokat követtük, de addigra már sokkal szorosabb kapcsolatokat építettünk ki, ami még élvezetesebbé tette az élményt. Minden reggel 7:00 vagy 8:00 órakor volt legénységi gyűlés a fedélzeten, majd további gyűlések 12:00 és 16:30 órakor, valamint az esti feladatok. Ezeken a körökön a kiképzésben résztvevők étkezőjének, tálalójának és kabinjainak takarításáért voltunk felelősek, attól függően, hogy melyik csoportot osztották be. A feladatokat folyamatosan rotálták. Személy szerint élveztem a fegyelmet, és a szabadidőnk is nyugodt és kiegyensúlyozott volt. Az utolsó napon Muscatban barbecue-t rendeztek nekünk, és elvittek minket egy tengerpartra, ahol egy szép kis ház állt, mindössze 10 méterre a tengertől.
Másnap részt vettünk a trófeaátadó ünnepségen a szultán erődjében, ahol elegáns, de nem túl formális öltözékben kellett megjelenni. Csodálatos időt töltöttünk ott, fényképeztünk, kinyomtattuk a képeket, megnéztük az ünnepséget, majd egy kiváló vacsorát fogyasztottunk. Szerencsém volt, hogy rövid interjút adhattam (Boti 2 perc15 mp-nél) az Ománi Nemzeti Televíziónak az élményeimről.
Ezt követően Nizwába utaztunk, ahol két éjszakát töltöttünk. Felfedeztük a várost, meglátogattunk két kiváló múzeumot és fantasztikus ételeket kóstoltunk. Ekkor már mindenki ismerős volt, úgy éreztük, mintha már évek óta ismernénk egymást. Az ilyen intenzív és jelentőségteljes élmény megosztása összekötött minket, annak ellenére, hogy a világ teljesen különböző részeiről jöttünk. Nem ismerek más hasonló programot, amely fiataloknak ilyen fantasztikus lehetőségeket kínál. A stáb mindent megtett azért, hogy a lehető legjobb élményekben részesüljünk.
Ezután visszatértünk Muscatba, és egy repülőtér közelében található szállodában szálltunk meg, amelynek végtelen nagy medencéje a városra nézett. Ez volt az utazás utolsó éjszakája, és a lehető legjobban kihasználtuk. Sajnos minden jó dolog véget ér egyszer. A búcsúzás nehéz volt, főleg miután három hetet töltöttünk együtt egy teljesen új környezetben, egy vitorlás hajón.
Az ománi legénység és az emberek kivételesek voltak, nagylelkűen megosztották velünk a gyönyörű országukról és hagyományaikról szóló tudásukat. Őszintén hiányzik az 5 órai imára hívó hang. Omán a legbarátságosabb ország, ahol valaha jártam, és biztos vagyok benne, hogy visszatérek, hogy meglátogassam azokat a barátokat és tiszteket, akikkel szoros kapcsolatot építettem ki.
Összességében véve, igazi áldás volt részt venni ebben az expedícióban. Az egész utazás tágította a látókörömet az utazás, az emberi jóság, a barátság és a tartós kapcsolatok értéke tekintetében. Mélyen hálás vagyok ezért a hihetetlen lehetőségért, amelyet a Shabab Oman II vitorlás hajó fedélzetén kaptam."
Bálint Botond
