2024.11.29. - Érdekességek
Dömel Vilmos hajótervező mérnök cikksorozata
A vitorlás szakkifejezésekről szóló sorozatban már beszéltünk a manőverekről meg a rudazat, kötélzet és vitorlázat elemeiről. Most vegyük szemügyre a fedélzeti felszereléseket.
Nagyobb hajók orrában mindjárt az orrveret mögött ott áll a horgonycsörlő. Ha a horgony a kézzel történő "felszedéshez" (vagyis a vízfenékbe kapaszkodó horgony feltépéséhez és felhúzásához) túl nehéz, csak a csörlő segít. Ennek dobjára tekeredik a horgonykötél, illetve a dob tengelyére szerelt, a láncszemeket befogadó és megtartó kis fészkekkel készült tárcsán, az úgynevezett láncdión fut át a horgonylánc. A legtöbb tavi hajón manapság könnyű, rugalmas műanyag horgonykötelet használnak néhány méteres láncelőtéttel; a kötél nyúlása csillapítja a hullámokon táncoló hajó rángatását, a lánc súlya pedig lefekteti a horgonyt a fenékre, így az jobban tart. Ezért a modern horgonycsörlők láncdiójának középvonalában egy, a kötélátmérőnek megfelelő szélességű horony fut körbe, falain ék alakban szűkülő bordákkal, amelyek között a horgonykötél a szükséges mértékben megszorul. Így a csörlő a láncot is, és a belefont ("belefuxolt") kötelet is képes továbbítani.
A csörlődob tengelye lehet vízszintes, ilyenkor a régi magyar hajósnyelvben meghonosodott neve "vitla" (németül "Bratspill", angolul "windlass" – talán innen van a magyar név). Ha a csörlődob tengelye függőleges, a régi magyar hajósnyelven "gugora" a neve (németül egyszerűen csak "Spill", angolul "capstan"; ezt a kifejezést azonban az angolok csak a horgonycsörlőre és a tengeri nagyvitorlásokon használt nagy méretű kötélcsörlőre alkalmazzák, amelynek karjait néha egy-két tucat matróz hajtotta, a csörlő körül keringve és tengerészdalokat – közismert angol nevükön "shanty"-ket – énekelve). A sportvitorlásokon használt kis méretű csörlők angol neve "winch".
A csörlőben a lánc vagy a kötél visszafutását egy fogazott tárcsából és annak fogaiba illeszkedő kis rugós nyelvből ("kilincsből") álló úgynevezett "kilincsmű" akadályozza meg. A kilincsmű angol neve a fogakon csattogó-kerregő kilincs hangját utánozó "ratchet" szó, valószínűleg ebből "magyarosodott" a csörlő tévesen használt neve, a "racsni". A hazai technikai köznyelvben a racsni a kilincsmű népszerű neve (innen származik a kötélvisszafutást meggátló kivitelű kilincsműves – magyarul "racsnis" kötélcsiga neve is), ezért az egész csörlőre ezt a szót lehetőleg ne használjuk.
A vitorlásokon a horgonycsörlőn kívül számos viszonylag kis méretű csörlő található a kötelek kezelésére. Ezek kézi-, villamos vagy hidraulikus hajtásúak is lehetnek, a kézikaros hajtás azonban a gépi hajtású csörlők többségénél is lehetséges (villamos vagy hidraulikus üzemzavar esetére), ezért az ilyen csörlők tartalék kézikarját lehetőleg ne dobjuk ki. A kisebb csörlők általában egysebességűek, a nagyobbak két vagy három sebességfokozatát a kar visszafelé forgatásával vagy nyomógomb benyomásával lehet elérni. A csörlődobra két-három menetben feltekert kötél húzó ágát a futó (szabad) kötélvég enyhe húzásakor a dob és a kötél közötti súrlódóerő feszesen megtartja – persze ehhez két kéz kell, egyik a futó ágat húzza, másik a csörlőkart tekeri. A modern "önetető" vagy "kötélfogós" (self-tailing) csörlők tetejére szerelt bordás hornyú (a horgonycsörlőknél már említett) kötélfogó tárcsa és a mellé szerelt kötélkivető feleslegessé teszi a futó ág húzását, így egyik kezünk felszabadul.
Egy tanács: nagyobb tengeri hajókon, ahol a csörlőkar vízbe ejtése a speciális körülményeknek (hullámzás, dőlés, rum) köszönhetően sajnos elég gyakori, célszerű a szerszámláda amúgy is szükséges dugókulcs-készletét úgy kiválasztani, hogy a racsnis (bocs: kilincsműves) hajtókar négyszöge a csörlőfej fészkének (ha jól emlékszem, 16 mm oldalú négyszögnek) feleljen meg. Tudtommal a tengerparti városok hajófelszerelési- és szerszámüzletei forgalmaznak ilyet, és így a legvégső esetben a dugókulcs hajtókarja is vízbe ejthető.
A csörlőket időnként szét kell szedni, a piszoktól és (tengeren) a sótól meg kell tisztítani, szükség (és a kezelési utasítás) szerint megzsírozni vagy megolajozni, majd összeszerelni – ilyenkor szoktunk rádöbbenni, hogy egy-két apróbb alkatrész, rugó, csavar stb. időközben eltűnt. Ha a generálozást kikötőben (az említett hajófelszerelési boltok közelében) végezzük, nincs baj, a nyílt vízen azonban csak akkor célszerű hozzákezdeni a dologhoz, ha van megfelelő mennyiségű tartalék alkatrész. Ha nincs, esetleg mi is kezdhetjük gyakorolni a tengerészdalokat a kötelek csörlő nélküli (a legénység együttes erejét kívánó) megfeszítéséhez. Állítólag sokat segítenek (egy angol tengerész-szállóige szerint "egy shanty = 10 ember a kötél végén”).
Az első rész itt olvasható. | A második rész itt olvasható. | A harmadik rész itt olvasható. | A negyedik rész itt olvasható.
Folytatjuk.
